Többen kérték, hogy osszunk meg információt a nemrég 90.évét betöltött Jónás Józsefről.
Ezeknek a kéréseknek eleget téve közöljük a Nyírteleki Újság 2017.03 – számában megjelent interjút, melyet dr.Fintor Gábor önkormányzati képviselő készített vele.
Következzen az interjú:
A „Mi Jóska bácsink” 81 évesen lett a világ 51. legjobb szenior teniszezője korcsoportjában
„Életműve” (melyet képtelenség egy interjúban bemutatni) példa lehet mindenki, de elsősorban a fiatal generáció számára. Nagyon bízom benne, hogy a 2017-es sportgálán elismerést vehet majd át.
„Jóska bácsi, szóval a téma a tenisz…”. – kezdtem felvezetőmet Jónás József gondosan berendezett házában, aki kiemelten figyelemreméltó tisztelettel fogadott otthonában.
„A tenisz előtt hadd mondjam el, hogy 25 éven keresztül sakkversenyző is voltam” – mondja örömmel telve, mosolygósan.
F.G.: Akkor induljunk innen, mit érdemes erről tudunk?
Jóska bácsi: A megyei bajnokságokban szerepeltem minősített versenyzőként, s általában második helyen végeztünk a csapattal. Emlékszem, 1985-ben Szekszárdon egy nagyon erős mezőnyben játszottunk az NBII-be jutásért az NYVSC színeiben, ami komoly eredménynek számított. Erősorrendben sakkoztunk, én általában első vagy második táblás volttam.
F.G.: Ez utal arra, hogy milyen fontos láncszeme volt a csapatnak.
Jóska bácsi: Mindig is kedveltem, szerettem „csapatjátékos” lenni az élet minden területén, a közösségben aktívan élni, tevékenykedni.
A tollaslabdázás is megadta ezt az élményt, hisz 1974-ben a hajdú-bihari versenyt megnyertük párosban Győri Sanyival, egyesben pedig ezüstérmet szereztem.
F.G.: A tenisz előtt van még valami? (mosolygósan érdeklődöm)
Jóska bácsi: Igen! A síelés. 1976-tól síeltem, minden évben jártam például Szlovákiába a Csorba-tóhoz, Tátralomnicra, vagy itthon Bánkutra és a Kékesre is rendszeresen. Szenior országos síbajnokságon bronzérmet nyertem.
F.G.: Három sportágban is jeleskedett, mégis a tenisz lett az „igazi”.
Jóska bácsi:Nagykállóban, a kórház kertjében laktunk gyermekkoromban, ahol volt egy teniszpálya is. Idejártak teniszezni az orvosok, tisztviselők, akiket érdeklődéssel figyeltem. Egy napon az egyik tisztviselő egyedül jött ki, megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele játszani. Boldogan mondtam igent. Megtanított teniszezni, ami olyan jól ment, hogy néhány héten belül meg is vertem. Ez 1949-ben történt, és utána 1-2 évig aktívan teniszeztem.
F.G.: Mi jött ezután?
Jóska bácsi: Egy ideig a teniszben szünet következett, hisz jött a tanulás, majd a katonaság. De 1970-ben Nyíregyházán kialakult egy baráti kör, s hetente háromszor jártunk rendszeresen edzeni, versenyezni.
F.G.: Milyen eredményeket ért el?
Jóska bácsi: 2003-ban országos vidékbajnok lettem egyéniben, párosban pedig harmadik. 2007-ben Balaton-kupát nyertem egyéniben, amire nagyon büszke vagyok (lásd a fotón).
35 év felett, öt évenként vannak a korcsoportok, ezekben lehet versenyezni. Jelenleg a 80 év felettiek kategóriában vagyok… Éves összesítéseket készít a szövetség.
A hazai versenyekből (Szeged, Tatabánya, Tiszaújváros, Budapest, Keszthely, Nyíregyháza, Debrecen) összeadódik a magyar ranglista. 2012-ben férfi párosban a magyar ranglistán másodikok lettünk a 75 éves kategóriában, 2013-ban pedig bronzérmet nyertünk. 2016-ban szintén a harmadik helyen zártam. Ami a legnagyobb büszkeség, hogy a nemzetközi világranglistán, ami a Körmöczi Zsuzsa emlékverseny, a budapesti magyar bajnokság, a keszthelyi verseny, a római parti teniszakadémia küzdelmeinek az eredményeiből adódik össze, az 51. lettem.
F.G.: Ehhez nagyon gratulálok! Mikor lesz legközelebb verseny?
Jóska bácsi: Egy évben általában 6-7 versenyre utazom el. Tiszaújvárosban országos vidék bajnokság, Budapesten magyar bajnokság, azonban Szegedre, Nyíregyházára, Balatonboglárra, Kecskemétre, Miskolcra, Debrecenbe is járok… Nyíregyházáról ketten, a megyéből összesen 4-en teniszezünk korcsoportomban. Amit szeretnék kiemelni: szeptemberben már 23. alkalommal veszek részt a keszthelyi versenyen. Ez egy hétig tart, a szervezők nagyon figyelmesek, hisz gondoskodnak a versenyzők egyéb szórakozásáról is.
F.G.: Például?
Jóska bácsi: Hajókirándulások, gálavacsorák, pincelátogatások…
F.G.: Elkíséri valaki Önt ezekre a versenyekre?
Jóska bácsi: Klárika, a feleségem – a nyírteleki iskola egykori igazgatóhelyettese – mindig elkísért. Nagyon szerette nézni a meccseket, és a barátaimmal is jó kapcsolatot ápolt. A szegedi versenyeket rendszeresen összekötöttük a szabadtéri játékokkal. Klárikával együtt tanított Molnár Marika, akivel a régi barátságra való tekintettel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, segítjük, támogatjuk egymást, annak ellenére, hogy Budapesten lakik. Ráadásul versenyekre is elkísér. Egyébként a feleségemmel egész Európát beutaztuk annak idején. Sőt, még hajóutakat is szerveztem Afrikába. Feledhetetlen élmények…
F.G. Életének fontosabb munkahelyi állomásairól mit tudhatunk?
Jóska bácsi: Az előírt szakvizsgák megszerzése után nyertem felvételt Budapestre, a vasúti tisztképzőbe, majd a görögszállási állomást választottam tapasztalatszerzés céljából. Hozzáteszem a feleségem akkor Varjúlaposon tanított, így ismerkedtünk össze egy Erzsébet napi eseményen. Először Nyíregyházán laktunk, majd Nyírteleken 1965-től.
A görögszállási pályám előtt katona voltam, méghozzá rádiós kiképző rajparancsnok. Utána különböző helyeken szolgáltam az évek során: Nyíregyházán, Hodászon, Nagykállóban, Karcagon, Záhonyban (pályaudvart és határforgalmat szabályoztam). Záhonyban oktató tisztként is dolgoztam, 90-100 embernek tartottam órákat, és vizsgáztattam is őket. 22 évig Debrecenben szolgáltam (Nyírtelekről jártam át dolgozni), ott építették meg Közép-Európában az első távirányítású vasútvonalat, ennek én voltam az irányítója, a technológiát mi tanultuk meg elsőként. Innen vonultam nyugdíjba.
F.G.: Manapság mivel tölti idejét a teniszezésen kívül?
Jóska bácsi: Egyedülálló dísznövényeim vannak Magyarországon. Dankó Misi újságíró barátom korábban bemutatta őket ebben a lapban is, onnan emlékezhetnek rá az olvasók. Olvasni is nagyon szeretek, de imádom a művészetet, így festeni is szoktam. Nagyon sok alkotásom van, melyek közül számosat oda is ajándékoztam.
F.G. Mit üzenne a nyírteleki fiataloknak?
Jóska bácsi: Azt, hogy az egészségmegőrzés szempontjából óriási értéke van a sportnak, és a közösségi élet kialakításában is fontos szerepet játszik. Az ott kialakult barátság pótolhatatlan lesz az életben. A sport hasznos szórakozás is, lelkesítőleg hat. Engem 83 évesen is lelkesít a teniszezés.
F.G.: Önkormányzati képviselőként sokunk nevében további sikereket, nagyon jó egészséget kívánok Jóska bácsinak!
dr. Fintor Gábor
önkormányzati képviselő